Élet rajz

Életem története...jelen-múlt

18
május
Hosszú hétvége

Mai napon a fővárosba kellett mennem továbbképzésre.
Mivel a kollégám vezetett nekem volt időm gondolkozni.(sajnos)
Egész úton az a gondolat motoszkált a fejemben. Mit fogok csinálni ezen a "jól" megérdemekt hosszú hétvégén?Mióta nincs Kincs,azóta nem érzem jól magam a lakásban,nem találom a helyem.Túl jó volt az a helyzet.Volt feladatom,volt kiért főzni,volt kivel foglalkozni.(Manó) Most nincs.Kikészít ez a nagy csend,a gondolatok.Mindenki azt mondja engedjem el,de nem megy,lehet igazán soha már.Ő volt a másik felem,a pozitív oldal.Ő volt az értelem,érzelem.Szóval már felfelé is az a gondolat kavargott ott bent,mi lenne ha most itthol lenne,mit,hogyan tennénk,mit csinálnánk? Az idő nagyon lassan cammogott,az irodában,bár nem is akartam siettetni,nem vár haza senki,akkor minek.Titkon folyton a telefont lestem. Vártam valamire......Tudtam ma írni fog,hisz én kértem.Küldtem egy levelet,ami erre a címre érkezett még,és kértem járjon utánna nem lehetne-e esetleg besegíteni kint a lovardában.(míg ezeket a sorokat írom erre választ még nem kaptam,sajnos).Hazafelé indulva megjött a mail....megkapta,köszöni....
Mondanom sem kell ez a kis "levél" ismét felkavarta a lelkem.Hiányoznak igen.NAGYON!
A másfél órás út nekem örökkévalóságnak tűnt.Itthol megint az üres lakás várt,a csend,a mosolyának,hangjának érintésének emléke.Most az emlékekbe roskadva ülök a kanapén,írom ezeket a sorokat és rá,rájuk gondolok.Úgy gondolom érzi ezt....hisz a lelkünk örökre összefort.
Mi lesz most? Felöltözök és kisétálok a városba.....lehajtot fejjel bojongok kicsit,hogy senki ne lássa bánatom,kimegyek oda ahol oly sok időt töltöttünk kapcsolatunk elején,ahol táncoltunk a szürkületben,"éjszakában".
Leülök és hallgatom a szél zenéjét,nézem az alattunk elterülő völgyet a LOVARDÁVAL.
Boldog lehet?
Én nem vagyok,és lehet nem is leszek már....
Így indul a hosszú hétvége....

Egyedül...magányosan....szomorúan!

 

14
május
Egy nehéz nap krónikája

Hogy is kezdjem,hol is kezdjem?

Szóval.....tegnapi történetből kimaradt,hogy délután mig a Kicsi lányom aludt,Kisfiammal szomorú,nehéz dolgokat beszéltünk átt. A nagy vágya volt,hogy újra kimehessünk a lovardába....az idős lovasoktatóhoz...a kis barátnőihez...és titkon remélte,hogy  első kis szerelme is ott lesz.(az édes mostoha! KINCS) Eddig erről nem meséltem,késöbbre tartogattam,hisz ígértem jövök majd a kezdetektől. Igen a kis nagyfiam beleszeretett a mostohájába,de ez a kis ártatlan gyerekszerelem is mint az én lángoló érzéseim is csalódással ért véget.Legalább is nekem.Ők szinte naponta látják egymást,naponta csodálhatja azt a nőt aki oly sokat jelentett neki.Biztonságot hitet.Hitet a családban,szeretetben...................   :-(

Vissza az eredeti gondolatokhoz....elmondtam neki nem tudom mire számíthatunk ott kint ha kimegyünk,semmi pénzért nem tenném ki őket megalázó helyzetnek.Megbeszéltük majd én kimegyek ha kell én elviselem ami jön,ha lehet utánna mikor jönnek már együtt kimehessünk.Megértette,bár láttam a szemében a csalódást,vágyat.Ébredés után még kilátogattunk a kávézóba,kicsit kikapcsolni...Hazafelé a szokásos nagy kör a városban(ezt Kisfiam kéri,kérte mindig),mivel a lelkiismeretem dolgozott nagyon ezért,egy ötlettől vezérelve ,mégis arra kanyarodtam.Lássák ha még csak messziről is azt ahova úgy vágynak.A lovarda mellett van egy buszmegálló,oda lehúzódtam,onnan belátni a völgyet.Kis nagyfiam a napszemüvege mögé bújva próbálta elrejteni kigördülő könnyeit,igaz nem sok sikerrel. Ott gördültek végig selymes gyermeki arcán.....a szívem szakadt meg....(Erre a sokkra már csak anya tudott rátenni egy lapáttal,.....na ezt inkább nem .......)Aki már volt szerelmes,aki érzett már valaha igazi csalódást az tudja csak mit érezhetett ő,érzek én,minden nap.Vigaszt ilyenkor mi jelenthet,úgy gondolom semmi...föleg egy kis gyermeknek.Ott vágyai tárgya,de nem mehet be,ott a NŐ de nem mer odamenni,fél a visszautasítástól,mi lesz ha észre sem veszi...Ha.......?
Reggel egy mail fogadott a telefonomon.....Kincs irt!
Na nem azt amire gondoltok...a még itt lévő dolgairól érdeklődött.Mi van még itt,elvinné majd.Ill. egy velem kapcsolatos dologról.(erről késöbb részletesen beszámolok)
Nem tudom mennyire volt őszinte az érdeklődés,de a napomra rányomta a bélyegét.
Folyamatosan e körül kattogott az agyam...Hiába volt velem a mai nap folyamán a kollégám,ma nem voltam jó formában.Megtettem amit elvár tölem a cég,de nem tudtam koncentrálni. Folyton ő járt a fejemben,a tegnap délután.Kisfiam,Kincs,ezek az érzések....Kisfiam könnyes arca..kérlelő nézése,hangja..."de apa miért?"
Az,hogy haza kell menni,megint....Üres lakás,emlékek,hiány.....
A lovak hiánya aki oly nagyon meg tudják nyugtatni az ember lelkét.
Este van lassan tíz óra de nem tudok pihenni ,az agyam nem engedi.Kavarognak a gondolataim.Két hely körül járnak,ami nincs is oly messze egymástól...kb 3km.
Kincs és a gyerekek körül...
Nagylányom körül aki próbál megérteni....de szerencsére nem érzi ezt,és soha ne is érezze ezt amit én most..

ÉS SOHA SENKI!!!!!

13
május
Apás hétvége....

Végre eljött ez is.Közel két hét telt el a legutóbbi Apás hétvége óta,és most végre újra együtt lehettem a Kicsikkel.Mióta nincs Kincs és Manó még nagyobb stresszel várom ezeket a napokat.Mit fogunk csinálni,hova menjünk? Az élet mindig közbeszól.Szerencsére.....Ez a hétvége is a szokásos kérdésekkel kezdődött..."hol van Kincs,Manó...nem jönnek még haza?" És jöttek a szokásos már oly sokszor ismételt válaszok. Hiányoznak nekik is NAGYON! Mindegy...dehogy,sosem lesz mindegy.Kevés voltam talán hozzá,vagy túl sok?!

Szombat reggeli után bevettetük magunkat a városba...kávézó a most már szokásos cappucino,kicsiknek délelötti fagyi.Mig apa lassan itta az italát a kicsik rollereztek fel-alá hosszan,aztán futás az asztalhoz egy kis limonádéért,s vissza.Szerencsére ez az a hely ahol a világ legaranyosabb pincérei dolgoznak.Odafigyelnek mindenre,"kiváncsiak" a kicsikre,nem zavarja őket a zizegés,az hogy mindent meg akarnak mutatni nekik,mindent meg akarnak osztani velük.Miután elfogyasztottam jó hosszan a cappucinóm, irány a Dobó tér,ahol folytatódhatott a játék.Roller kifulladásig bújócska apa elöl hogy szívrohamot kapjak.  :-)   Mivel úgy döntöttünk ez a hétvége csak róluk,rólunk fog szólni,így az ebédet nem otthol töltöttük el. Délután csoki a kedves lányoknak,limonádé,limonádé,limonádé...Aztán az első sokk.Leszakadt az ég.Szerencsére be tudtunk állni egy kapualjba mig elált,ez nem tartott tovább 15 percnél,gyors telefon a nagyiékkal,és irány a népkert."Autó" verseny volt .Második sokk.Újra leszakadt az ég.Előszőr csak kicsit esett ezt még jól viseltük de hazainduláskor kissebb felhőszakadás csapott le ránk.irány a sportcsarnok.Ott vártuk míg csillapodik,aztán az öröm az ürömben....Régi nagy kedvenc egyszer csak ott terem mellettünk.Mindenki ismerheti az Áll az alkuból...igen Gundel Takács Gábor. Nagyon kedvesen fogadta a Kicsiket. Nem sztár...EMBER!  Egy emlékkel többel tértünk haza...fáradtan,kicsit megázva de tele élményekkel.Így zárult az első nap apával.

Vasárnap kicsit lustálkodtunk,nem keltünk csak 7:30-kor!  :-)  Reggeli után kicsi rendrakás,majd írány apa reggeli jól megérdemelt Cappucinója.Már mondani sem kell miért jöttünk,fagyi,"kv",rollerozás a kávézó elött.Élménybeszámoló az előző estéről,majd Dobó tér. Gyors ebéd egy gyors étteremben,és csodák csodájára haza...Kicsilányom nagyon fáradt volt hazaérés után pár percre már aludt is.Fiam kihasználva a csendet kicsit játszott,majd hosszasan elmélkedtünk miért kellene,ill. nem kellene kimenni a lovacskákhoz.(az okokat,nem szeretném taglalni,van aki tudja) Ébredés után még egy fagyi,búcsú a lányoktól,és indulás készülni haza.

Este mint minden elválás most is nagyon nehéz volt.Késöbb kellett hazavinnem őket,de a Kicsik titkon azt remélték,anya nem ér haza és akkor ráérünk reggel "haza" menni,sajnos nem így volt.Hiába  a gyermeki kivánság menni kellett.A szívem szakadt meg látva az arcukat,a könnycseppet a szemükben. Ilyenkor mindig meghalok egy kicsit.Vagy nagyon.Nagyon-nagyon! Jön a 2 hét várakzás, a 2 naponta telefonra várás,az idegesség hogy beszélhetünk-e... Az út hosszú hazáig ,most mégis gyorsan hazaértem,hajtott a fájdalom,a tudat hogy nem vár senki! Se Kincs,se Manó,se a két Kicsi.....

Hát így telt el ez az Apás hétvége!!!

12
május
..........

Az elmúlt éjszaka hosszú volt megint,gondolatokkal teli....

 

"Egyetlen hosszú,köves út,Sok ezer kép!Egyetlen ember,ki milliónyit lép.A sors talán egy kő,melyet ha átlépek életem megváltozik,s átíródhat az előre megírt történet.....

Szép is lenne!De hinni nehéz,miben is kellene?Valahol,valakik tudják már a választ,TALÁN mindenre.....Nem is tudom.....nehéz most nagyon. A gondolatok csak kavarognak a fejemben. Mit vessek most "papírra"? Mi jó? Vagy mi helytelen? Nem könnyű ilyen helyzetben! Jó lenne most inkább a világot óriásként látni! Csak futni előre,hol utamon senki meg nem állít! Jó lenne,ha a mesék élnének,s jól végződne a világban minden emberi történet!

Mindössze ennyi.....

Én még hiszek a mesékben!!!  "

 

11
május
Ki vagyok én....

Hogy ki vagyok én? Ezt úgy gondolom igazán senki nem tudhatja.Senki nem vette a fáradtságot,hogy megismerjen úgy igazán. Volt aki csupán önzőségből,volt akit nem is érdekelt soha,és volt akinek ez teher volt.Még a saját családom sem tudja ki vagyok mi lett belölem,mit gondolok,érzek.

Nem volt egyszerű életem,soha.Mindig mindenért meg kellett,kell küzdenem,minden nap egy újabb harc.Elkövettem rengeteg hibát is.De ki nem.....?! Hibáztam mikor első házasságomból született gyermekeimet elhanyagoltam,valaki miatt aki mint kiderült egy pénzéhes felszines ember.Sajnálom,hogy nem voltam ott mellettük,nélkülem nöttek fel.Ezt a hibát próbálom helyrehozni a kicsikkel,igaz ez nem vigasztalja a nagyokat...:-(    Egy vidéki megyeszékhelyen éltem dolgoztam...miuatán a kicsiket elvitték 365km-re utánnuk költöztem.Igaz ezt is egyesek félre magyarázták,,,"zaklatni akarom őket"....nem soha.mellettük akartam lenni,AKAROK lenni...

Mindig úgy éltem,hogy a második vagyok.Családomban,munkahelyen....Mikor a gyerekek elköltöztek még rosszabb lett ez az egész...én voltam a hibás..igen az voltam.Elvesztettem mindent,családot munkát,céget,életet.Mi jött az után 2 év rettegés.Szó szerint. Félelem a mindennapoktól,a jövőtől,mindentől. Na ebbe az állapotba ROBBANT be KINCS.Igazából a kislányomnak köszönhetem,hogy lett valami.Én mindig csak messziről csodáltam,szobám ablakából a függöny mögül,hogy ne vegye észre.IMÁDTAM,akkor is mikor ott volt mellette a férje...mert volt neki.Nem is mertem,akartam kezdeményezni,tiszteltem mint anyát,feleséget,de közben belül üvöltöttem,mert annyira kívántam akartam ŐT.Mellette lenni,titkon megérinteni,hallani a hangját,látni a mosolyát. Mindent elkövettem csak ,hogy a közelében lehessek. És most nincs itt mellettem.Horoszkóp,kártya mind azt mutatta mi egymásnak vagyunk teremtve.Addig nem is hittem ezekben,aztán bízni kezdtem mert ezt akartam,erre vágytam.Őt.őket! Mert manó az életem része lett,szerettem szeretem. Jó volt azt érezni,hogy közel 40 évesen végre lehet CSALÁDOM.Kislányom úgy kezelte Manót mint testvérét.Kérdezték párszor,hogy akkor ki nekik Manó? A Testvéretek volt a válasz.ha nem is igazi de az.Kincs pedig ahogy kislányom néha már szólította ANYA! Igen ,kaptak egy ANYÁT,olyat amilyenre minden gyerek vágyik,odafigyel,gondol rájuk,segít,játszik velük ha kell.Mikor velem vannak mindig keresik őket,telefon beszélgetés nem múlhat el anélkül,hogy ne kérdeznék hol van KINCS,mit csinál,mikor jön haza? DE elcsesztem,mert természetesen ezt is én csesztem el.Tudjátok mekkora ereje van egy kimondott szónak,egy átgondolatlan mondatnak?Én már tudom,megtanultam....belehaltam,és minden nap belehalok kicsit.Kollégám kérdezi mi van KINCCSEL? Úgy jövök be a lakásba,hogy mikor belépek a fogast nézem meg elöször,nincs-e ott a kabátjuk,majd a cipőket.....de sajnos minden nap meghal bennem egy kis darab,mikor rájövök hogy nincsenek itt...maradt pár dolga a lakásban,nem pakoltam el,hátha visszajön akkor ott találja ahol hagyta.

Hát ez vagyok én,egy 40-es pasi tele hibákkal,félelmekkel,ahogy ő mondta egy nagy vastag fallal körülvéve.Na igen KINCS volt az egyetlen aki ezt a falat porrá zúzta,aki meg tudta tenni,akinek meg tudtam nyilni,igaz hosszú időbe telt,talán túl hosszúba is. Egy 40 éves álmodozó,aki hitt még a mesékben.BOLDOG LEHET.

Hát nem.Kincs nélkül,Manó nélkül,család nélkül már nem!

11
május
Mai állapot

Úgy döntöttem kiírom magamból az ami velem történ......
Ami fontos 40 éves vagyok,testben még fiatal,lélekben öreg.Túl 2 házasságon,és van 4 gyönyörű gyermekem.Eddigi életem során sokmindent megtapasztaltam,jót,és rengeteg rosszat.Csalódásokat,a legutolsót alig egy hónapja. Volt (van) egy gyönyörű lány akit mindennél mindenkinél jobban szerettem,szeretek,mégis elhagyot.Miért?Mert megfenyegették.Igen!Megfenyegették,hogy elveszik a gyermekét......gyermekünket akinek nem én vagyok sajnos az édesapja,de jobban szerettem mint az az ember valaha is fogja.Ő volt az a NŐ aki az igazi NŐ volt! Kedves,aranyos,szerethető. Mindenben az igazi. SZERETETT. Lehet férfi vagyok,de igenis nekünk is szükségünk van arra,hogy valaki szeressen.Hazavárjon egy hosszú fárasztó nap után,legyen kihez bújni esténként.Vele terveztem,terveztünk közös jövőt.Babát is!Kérdezhetitek,mit akarok én 4 gyerekkel a hátam mögött? Egy utolsót,attól aki végre megadta azt amire vágytam.BOLDOGSÁGOT!De ez most szétfoszlott.....De nem adom fel,míg élek szeretni fogom!Harcolni érte,értük,mert mi így voltunk egy család....CSALÁD!!!    Mióta elment,elmentek csak űr maradt,nagy üresség,a lakásban,a szívemben,a LELKEMBEN!

Szerettetek már úgy valakit,hogy mindentől óvnátok,hogy mindent megtennétek hogy mellettetek maradjon? Én pont így éreztem,mindent megtettem érte...ha dolgozott együtt vittük Manót (kisfiát,kisfiunk) bölcsibe,utánna őt dolgozni,és mentem én is,délután mentem Manóért és együtt mentünk Kincsért!Hétvégén mikor dolgozott vittük az ebédet,segítettünk neki,én is gyermekeim is....olyan élményt kaptak tőle a kicsik amit a saját anyjuktól soha...többet is éreztek iránta mint a saját anyjuk iránt.ANYÁT kaptak személyében.Kincs a tökéletes nő. Amit még nem mondtam el Kincsről.....egy lovardában dolgozott....elötte nem szerettem ezeket a négylábú állatokat,ma már nem tudok nélkülük létezni...én sem a kicsik sem.Azéletünk része lettek a lovak.Kisfiam a válás után mindentől félt(lovaktól is) Kincs rábírta,hogy felüljön rá....most már folyton rajtuk ülne.


Ki lehet ez a csodálatos NŐ......a neve....na azt nem,így is sokan ráismerhetnek,ráismernek majd.

Mára ennyit....hamarosan a kezdetektől jövök!!!